Vicces versek

Rómeó és Júlia kicsit másképp

Kar:
Két nagy család élt a szép Veronába
Ez lesz a szín, utunk ide vezet
Rómeó nem nyúlhatott Júliához,
Mert nem kapott szabad kezet
De Ő megtette ezt, s ahogy írva volt,
Megrázta Őt a 380 Volt.
Csak amikor már sarjuk föld alatt van,
Ezt mondja el e 10 perces darab.
Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz,
És mi eddig csonka volt, itten az egész lesz.

Rómeó:
(bejön létrával a kezében, hasra esik)
De kuss, Júlia vetkezik
(sztriptíz következik)
Látom amint ruhája, omlik a válláról
S tar fejét megfosztja parókájától
Kinyitja az ablakot, s dús hajába tép a szél
Itt látom én, hogy Bánfiból egy liter is elkél
Te vagy számomra az élet,
Nélküled én nem is élek.
Mosolyod számomra meghozza a tavaszt
Hát nem érted, szeress Te paraszt.
(suttogva halkan hogy amaz meg ne hallja)
Lám meglát engemet, amint a földön heverek
(s fölkiált)

Júlia:
Ó, Rómeó, de nem az,
Csak Romja ó, Romja ó
Óh, Rómeó, miért vagy Te Rómeó?
Dobd el neved,
S vidd innen a mocskos kezed
Tagadd meg atyád,
S told le a gatyád.

Rómeó:
Ó, Júlia, szeretem szemed
Mely kancsal, s üveg
Szeretem füled,
Mely a válladon lebeg
Szeretem orrodnak két hatalmas likát,
Melyen a pesti gyors röhögve fut át.

Júlia:
Ó, Rómeó, szeretem fejedet
Azt a kerek holdat,
Melyen már nem segít
A hajnövesztő oldat.

Rómeó:
Ó, Júlia, beléd estem mint vak ló a gödörbe,
Érted könnyezem a felmosó vödörbe.
Ha méhecske volnék, mézet hoznék eleségül,
Ha marha volnék, elvennélek feleségül.

Kar:
Így fejezte ki Rómeó fröcsögve szerelmének hevét,
S ennek is Júlia itta meg a levét.

Reggel nem eszem, mert hiányzol,
délben nem eszem mert hiányzol,
este nem eszem, mert hiányzol,
éjjel nem alszom mert éhes vagyok!

Forgalmas a budink,
Mert romlott a puding.
Karom erős, szívem bátor.
Szülőhelyem: inkubátor!
Megszületett, virágzott,
eltemették, kimászott.
Voltam, mert lettem,
untam hát mentem.
Úgy váglak téged homlokon,
hogy átrepülsz a dombokon.
Gondolnám ősz van, a hulló levelekről,
Pedig csak a postás esett le az emeletről.
Ütlek borulsz, rúglak feksző,
velem többet nem köteksző.

Arcom kerek, szemem ragyog,
Ha keresnek, szarni vagyok!

Jobb szemed viszket, bánat ér
Bal szemed viszket, öröm ér
Feneked viszket, aranyér

Ha anyósod csókol,
Hunyd be a szemedet,
S gondolj arra:
Jézus is szenvedett!

Hétfő vers

A hétfői hangulatom vasárnap kezdődik,
amikor jókedvem már javában vergődik.
Agyamra jellemző, hogy túlontúl vérbő:
mi a francnak nekünk e rohadék hétfő?!

A jókedvem itt ülve persze csak tetőzik,
látásom a monitortól lassanként kettőzik.
Arra gondolok, hogy otthon milyen laza...
Ígérem jó leszek, csak menjek má` haza!

Kutatom okait, de nem kell messze menni,
a hétfőt minden naptárból ki kéne venni.
Elkezdődik vele a monoton sok munka,
Kilenc óra sincs, s már mindenki megunta!

A mai rímfaragás csak azért jött ám létre,
hogy ki még nem tette, mosolyogjon végre,
Mindjárt itt a holnap és eljön majd a kedd,
Éppen itt az idő, hogy lábad haza szedd!

A Svábbogár

Túl az Óperencián, túl a tengeren,
Úszik 1 kis svábbogár, tiszta meztelen,
Lába sincsen ő neki, csak a víz viszi,
Szegény kicsi svábbogár

MEGFOGSZ DÖGLENI!

Hogyha birka lennák...

Hogyha birka lennák,
ennák birkatápot,
birkaólnak néznám
a büdös világot.
Csatakos hátsómet
nem takarné gatya,
fejembe kuksolne
egy hülye birka agya
mulya-nagy pofámmel
egyrecsak bégetnák,
csipás kis szememmal
ide-oda néznák.
Azt bégetnám egyre:
"bee-bee-bee-bee-bee-bee"
Értelme nem vóna,
de legalébb rímelne.